7. fejezet

Egyre bonyolultabb

5 fiú karjaiban hazaérkezni nem is olyan rossz. Persze ezt a srácoknak is elmondtam, ők pedig válaszul úgy futottak, mint a gazellák. Benyitva megláttam az álompárt, csókolózva, rádőlve a kanapéra. Vágtam egy pofát és felfutottam a részlegemre. Bekapcsoltam egy jó számot és elmélyültem a gondolataimban. Ez pedig olyan jól sikerült, hogy be is aludtam. Kikapcsoltam a zenét (ami mellesleg rock szám volt, nem is értem hogyan aludhattam el rajta), és lementem egy pohár tejért.

-         Te jó isten – szentségeltem suttogva, mikor újra megláttam Clarist és Stevet egymás karjaiban aludni.

Szépen elmentem mellettük és bevágtáztam a konyhába. Egy ideje már ültem ott, szürcsölgettem a tejet, és nem gondolkodtam semmin. Csak bambultam magam elé.

Olyan hirtelen pattantam fel a székről mikor Claris belépett, mintha áramütés ért volna.

-         Mi a baj, Samanta? – kérdezte, szódát öntve magának.

-         Semmi – legyintettem.

-         Samanta, örülnék, ha ezt a múltkori dolgot megbeszélnénk…

-         Én nem szeretném megbeszélni, ha nem baj – mondtam, kimenve az előszobába a dzsekimért – Elmentem, majd jövök.

Hűvös levegő fújdogált az utcákon. Összehúztam a kabátom, és céltalanul lézengtem. Valamiféle hang pedig azt súgta, hogy menjek el Tomhoz. Ki akartam verni a fejemből, de nem ment, majd engedtem neki. Mielőtt megnyomtam a csengőt, hezitáltam: Biztos jó ötlet ez? Baj nem lehet belőle, úgyhogy becsöngettem.

-         Helo – nyitott ajtót Simone, a fiúk anyukája.

-         Helo, Simone. A fiúk itthon vannak? – tettem fel a nagy kérdést.

-         Bill itthon van, alszik… azt hiszem – mosolygott és az emelet felé nézett, ahonnan nagy horkantások hallatszódtak.

-         És Tom?

-         Tom… nos, ő kint van. Azt hiszem Justinékkal ment el.

-         Justinékkal?

-         Azt hiszem így hívják azt a szőke hajú fiút.

-         Igen, biztosan, köszönöm, viszlát – intettem.

-         Nincs mit – csukta be az ajtót.

Justinékkal? Normális ez? Az a banda tele van alvilági alakokkal. Mi köze Tomnak hozzájuk? Biztosan Simone összekeverte Joelt és azt a Justint.

Joel otthon van. Valamiért ő is alszik. Lehet, hogy ennyire kifárasztotta őket az, hogy hazacipeltek engem? Minden bizonnyal.

Újra sétálni indultam. „Hol lehetsz Tom?” – kérdezgettem magamban – „Mit csinálsz?” Választ nem kaptam. Egyre furcsább lesz ez az egész. Miért kerül engem? És a többiek miért nem mondják el nekem, hogy mit csinál? Valamit titkolnak… de én ki fogom deríteni!