|
24. fejezet: Kábulatban
luna-hold 2008.03.14. 10:40
24. fejezet
Kábulatban
Mikor már kezdtek abbamaradni a sírás jelei, lassan kihámoztam magam Bill öleléséből.
- Megérdemelnéd, hogy elmondjam – csak ezt tudtam mondani.
- Lehet, de ha te nem szeretnéd elmondani, akkor valószínűleg jobb is az úgy – megfogta a jobb kezem és adott a kézfejemre egy puha, cuppanós puszit.
- Bolond – simítottam végig a vállán, majd megfordultam és minden erőmet összeszedve futni kezdtem.
- Samanta! Samanta! – hallottam, hogy ő is futni kezdett – Samanta állj már meg! Hova futsz?
- Ne érdekeljen Bill! Te csak menny haza és nagyon vigyázz Tomra! – álltam meg hirtelen – És persze magadra is.
- Nem értelek Sam, mi van veled? – ért oda ő is, ahol én álltam.
- Bill – mondtam majd zúgást hallva hátranéztem – nekem most mennem kell –felnéztem rá, a szemeim megcsillantak pár könnycsepptől, Billé viszont lemeredten bámulták azokat, kutatva a titkom után.
- Hová mész? – ragadta meg a karom.
- Oda, ahova te se, és Tom se jöhet velem – éreztem, hogy a szorítás a karomon gyengül, majd lassan eltávolodtam tőle.
Felültem Jess háta mögé, és onnan néztem az alakot, az alakot, ami még mindig meredten állva néz a semmibe, és az emlékeiben keresgélve próbál választ keresni a kérdéseire.
- Kösz – ennyit mondtam Jessnek útközben.
- Szívesen, én mindig tudom mikor kell jönni – húzta ki magát.
- Nem rajtad múlt – oltottam le egyszerűen.
- Olyan kis kedvrontó boszorkány vagy – a visszapillantóba láttam, hogy biggyesztette le a száját, mire nekem mosolyra húzódott az.
- Amúgy most hova is megyünk? – jutott eszembe egy igen fontos kérdés.
- Hát meglesni a srácod.
- Srácom? Te el vagy tévedve, a haverom, oké? – tiltakoztam hevesen.
- Nyugi van, tudhatnád, hogy nem úgy van az, hanem amúgy – próbált megint felhúzni, de most az egyszer nem sikerült neki.
- Jess, állj meg! Ott vannak! – mutattam egy csendes, kivilágított sétáló park felé.
Morcosan szálltam le a motorról. Elrejtőztünk egy jól megtermett fa mögé, így a beszélgetésüket is hallottam:
- Nem, nincs barátom – pirult el a lány.
- Szuper. Engem nem hagyhatsz ki – áradt Tomból az egoizmus, amit én úgy imádok.
- Nem is hagylak – súgta fülébe a lány, majd lassan közelebb húzódott a rasztához és szenvedélyes csók csatába kezdtek, amit én nem tudtam sokáig nézni.
A fejemet erősen egy másik irányba tartva próbáltam a könnyeimet visszafojtani. A mellettem ülő srác észrevette, de nem szólt semmit, csak a vállamra tette a kezét.
Végtelen időkig tartott, míg elmerték egymást engedni, pár pillanatra is. A lány megfogta Tom kezét, és erősen húzni kezdte maga után. Tom kábultan, megsemmisülve követte a lány lépteit.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
